Awolnation SAIL, vitorlát kifeszítem s megkezdődik az utazás. Az elme világában, át viharokon, orkánokon a csendesség felé. Ezt sem irányítom, semmit nem irányítok: Egy szolga vagyok én. Szolgálom és védem, hisz ez egy kincs. Kincses ládám feneketlen akár a mélyűr sötétsége, mindig rejt egy-egy csillagot elszórva. Lala-lalala, Lala-lalala. Vágy szellő irányítja árbócom anyagát más avatárok megheckelésére. Mindannyiukban látom magamat, mind szárnyalunk csak más-más vizeken. Szeretem őket, csodálom őket mert magamat is úgy szint kezelem. Két lábon járó csodák vagyunk.
Látom a struktúrát, mély búbánat.
Holnapután végig árad.
Sail - Sail, tova tova míg honomat nem foglalom. És majd akkor úúú.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése