Time & Space

"You're not moving.
Time and space have switched places here
- The event horizon
You can't move through space, and time is extended forever.
One second of your time is an eternity to me.
- Is the edge of the universe running away? No, that's not it, but something's expanding. What is? The universe? Me?
You mustn't look back. Eternity isn't infinity. Even if time appears to extend toward eternity, an end still exists.
- When will it be one second later?
Look forward. Reach forward. You mustn't turn back."

Steins Gate Episode 6, Okarin's dream.

Lexicography

„Perhaps the simplest explanation of lexicography is that it is a scholarly discipline that involves compiling, writing, or editing dictionaries. Lexicography is widely considered an independent scholarly discipline, though it is a subfield within linguistics. In order to better understand lexicography, it may help to know what a lexicon is. Lexicon is a term used in linguistics to indicate the archive of lexemes. Lexemes are abstract, minimal units in a language that link related forms of a word together.”
[http://www.wisegeek.com/what-is-lexicography.htm]

„Computational Lexicology is the use of computers in the study of the lexicon. It has been more narrowly described by others (Amsler, 1980) as the use of computers in the study of machine-readable dictionaries. It is distinguished from Computational Lexicography, which more properly would be the use of computers in the construction of dictionaries, though some researchers have used Computational Lexicography as synonymous with Computational Lexicology.”
[http://aclweb.org/aclwiki/index.php?title=Computational_Lexicology]

In these quotations you can get a draft picture of what is Lexicography and its importance, and ofcourse Computational Lexigraphy / Lexicology. The main idea of Lexigraphy is clear but the idea of computational one is a little bit tricky in my humble opinion. Our world and our limits expand exponentially thus we may trick ourselfs with the so-called digital dream that we wish to live and so we do at the moment. The idea is very bright to enhance scholars with computer support, but as our technology gets more complex the more its vulnerable.
I will introduce some relevant and related links.
University Course Discription:
http://www.macs.hw.ac.uk/esslli05/giveabs.php%3F6.html
„This course introduces to the field of Computational Lexicography, its
basic notions and methods, and its impact for Natural Language
Processing.
 Existing lexical resources should be maintained, standardized and used
flexibly. For less-studied languages, large scale resources still have to
be built from corpora and from the web.”

Publications:

http://www.us.oup.com/us/catalog/general/subject/Linguistics/?view=usa&ci=9780199277704
„This is a down-to-earth, 'how to do it' textbook on the making of dictionaries. Written by professional lexicographers with over seventy years' experience between them, the book presents a step-by-step course for the training of lexicographers in all settings, including publishing houses, colleges, and universities world-wide, and for the teaching of lexicography as an academic discipline.”

A really basic publication that i found fundamental in the topic of Lexicography. Sadly its so straight forward that i can barely make any comment on it.

Journals:

http://ijl.oxfordjournals.org/content/by/year
World-wide recognized journal on present topic of lexicography categorized by year for better browsing.

Online Dictionaries

Before linking and evaluating dictionaries i’d like to point out some of my thoughts of them.
I have been using online or e-dictionaries for a couple of years and i tried out alot of them with the hope of searching and expanding my vocabulary. In gods name, some online dictionaries are godsend for quick search, i even have several dictionaries on my mobile phone. Besides the benefits of these kind of dictionaries my emotional opinion is unshackable, the „oldschool” written type dictionaries are still a little bit above. The main reasons behind it are the real physical connection with the „knowledge” , the feeling of sitting and searching on your own...gives you a feeling of doing something not just typing and letting something work instead of you. The next online dictionaries are so far the best ones i’ve used.
http://szotar.sztaki.hu/index.hu.jhtml
http://www.orosz-szotar.hu/
http://www.yourdictionary.com/

The site of Morphologic
http://www.morphologic.hu/
This site offers considerable oportunities for those whose aim is improving and broadening their knowledge of English. The most relevant links providing enormous help are electronic dictionaries, machine translations, proofing tools, software localization. Those learners who do their best to develop their language knowledge find useful products on this homepage. Firstly, the most beneficial dictionaries are exhibited, which can be bought in a downloadable version or in a paper box version. Among these products Akadémiai MobiMouse versions are the most essential ones including MoBiMouse 3.0.
Books and dissertations on Lexicography and Computational Lexicography
http://www.routledgelinguistics.com/books/Lexicography-isbn9780415231732
The title of this book is Lexicography. An Introduction by Howard Jackson.
„This book is an accessible introduction to lexicography – the study of dictionaries.
Dictionaries are used at home and at school, cited in law courts, sermons and parliament, and referred to by crossword addicts and Scrabble players alike. Lexicography provides a detailed overview of the history, types and content of these essential references.”
The book opens with an Introduction explaining the most relevant terms used in lexicography and offering summaries, books for further reading. For example, the meaning of ‘word’ is exactly described as the starting point of the discussion. The second chapter contains the basic facts about words and their origin. Being an introduction to the topic, it has simple language. The author examines dictionaries having wide-spread use such as Longman or Oxford dictionaries. I think this book provides an excellent introduction to the study of this subject.

http://linguistics.osu.edu/research/publications/dissertations/files/godby2002.pdf

The title of the dissertation is A Computational Study of Lexicalized Noun Phrases in English.
“This study develops and evaluates a linguistically natural computational method for recognizing lexicalized noun phrases in a large corpus of English language engineering text by synthesizing the insights of studies in traditional linguistics and computational linguistics. From scholarship in theoretical linguistics, the analysis adopts the perspective that lexicalized noun phrases represent the names of concepts that are important to a community of speakers and have survived a single context of use.”

Leld az eszed: On somebody and someone

Leld az eszed: On somebody and someone: Is being somebody, is as good as being someone? Someone has some sort of body because one cannot live without some sort of body, but does...

On somebody and someone

Is being somebody, is as good as being someone? Someone has some sort of body because one cannot live without some sort of body, but does some body has a one(1) of some sort? Consequently my english childhood when i said 'i want to be somebody' is false and deceptive. The proper say is 'i want to be someone'.

(1) One used as roughly said 'a person', an attribute of a person is personhood which is only one in the whole universe for each person.

good day. ::flys away::

A holt lelkek

Nyikoláj Vasziljevics Gogolj - Holt lelkek

1842-ben megjelent,Gercen szavaival élve "a mű ami megrázta az egész Oroszországot". Könyörtelen szatíra, filozófikus gondolkodás az ország sorsáról és annak népéről,

vékony szálú lírizmus és humor ötvözésével tették unikummá ezt a művet. Nagyobb felkavarodást váltott ki a korában mint annak idején a Revizor komédia.

Azok az emberek akik magukra ismerték a mű szerepében Дворяне – крепостники börtön rácsai mögé akarták látni a szerzőt, első sorba azzal vádolták, hogy nem hazafi;

nem szereti "orosz mátuskát" és mindenkit kinevet. Viszont a művelt progresszív írok és irodalmi kritikusok a sorok mögé láttak s látták az igazságot.

Volt, aki a Holt lelkeket Homérosz Iliászával igyekezett párhuzamba állítani;egyesek viszont a művészi gondolat egységét, mélységét hiányolták belőle.Belinszkij a korabeli

orosz társadalom és a jobbágyrendszer elítélését látta benne és örömmel üdvözölte. Láthatjuk hogy a mű véleményei megoszlanak.

Gogol művét háromrészesre tervezte és a teljesség igényével, Dante Isteni színjáték mintájára igyekezett írni. A második rész megírásával hosszú ideig,

lényegében élete végéig viaskodott, meghasonlása és alkotói válsága azonban megakadályozta az elképzelés megvalósítását.

A megírt részeket többször elégette, utoljára halála előtt tíz nappal; néhány fejezet töredékesen maradt fenn. A harmadik rész egyáltalán nem készült el.

A poéma főhőse látszólag figyelemre sem méltó alak. Az első fejezetben így ismerjük meg: „A csézában egy úr ült, nem különösen szép, de nem is csúnya, nem túlságosan kövér, de nem is túlságosan sovány, (…) nem beszélt hangosan, de túl halkan sem, hanem éppen úgy, ahogy illik (…) minden tárgykörben otthonos volt, és tapasztalt, világlátott embernek bizonyult.” Eme sorok engem a tipikus orosz mesék főszereplőjére emlékeztetnek. Magáról szinte soha nem beszél; tud udvariasan hallgatni, de tud bókolni vagy rábeszélni is, ha a célja úgy kívánja. Látszólag segítőkész, hiszen „megszabadítja” vendéglátóit a meghalt jobbágyok után is fizetendő adótól. A történet során persze kiderül, hogy Csicsikov nagystílű szélhámos, aki finomkodó, sima modorával a legképtelenebb ajánlatot is képes elfogadtatni a vidéki uraságokkal.

Látogatásainak egyetlen, képtelennek látszó célja: a holt lelkeket, vagyis meghalt jobbágyok tulajdonjogát vásárolja fel. A feudális Oroszországban a jobbágyokat „lelkek”-nek (dusi) nevezték. Erre utal a mű címe, melynek azonban átvitt jelentése is van: az ábrázolt figurák lényegében maguk is „holt lelkek”, egy halódó társadalmi osztály szatirikusan megrajzolt, torz képviselői.

<<В.Г. Белинский назвал «Мёртвые души» произведением «беспощадно сдирающим покровы с действительности>> (könyörtelenül felszínre tépi az

igazság sivár valóságát.) Ez a többértelmüség bizonyítja Gogolj talentumát, emellet érintette több réteg nézetét és ösztönözte a nép gondolkodását. Ennek ellenére

a műve tartalma súlyához képest a terjedelme rövid. Kétségtelen, hogy a regény a feudális Oroszország kritikája is, ott válhatott reális történetté a holt lelkek képtelen anekdotája. Az író „a mindenki által látható nevetésen és a titkolt könnyeken át” látja, láttatja ezt a világot. A földbirtokosok szélsőséges tulajdonságokkal felruházott alakok; nevetségesek, de néhol szinte kétségbeejtőek is, akárcsak a náluk árnyaltabban megrajzolt főhős. Tulajdonságaik azonban általános érvényű tulajdonságok, amik bármelyik embertársunkat jellemezhetik.

A cselekményt és a részletező leírásokat a regény folyamán gyakran személyes reflexiók, első személyben vagy a „szerző” nevében előadott egyéni hangú bekezdések, rövid történetek, lírai kitérők szakítják meg. Ez a „szerző” nyilvánvalóan az író „képviselője”, szemléletmódjának kifejeződése a regényben. Maga Gogol is elutasította azonban a feltételezést, hogy teljesen azonos lenne vele.

Ez a személyes jelenlét a gogoli elbeszélőmód egyik legjellemzőbb tulajdonsága. A „szerző” kedélyesen, szinte élvezettel beszélget, kommentálja, megosztja velünk gondolatait, érzelmeit, máskor értékeli a leírt eseményeket, ismét máskor váratlanul elöntik az érzelmek. Nem tudni, hogy az orosz politika miatt tagadta a szerzővel való teljes azonosságot, én szerény véleményem szerint a szerző megegyezik Gogollal.

    * 1. fejezet. Csicsikov inasa és kocsisa kíséretében megérkezik a városba és a fogadóban száll meg.Végiglátogatja a város magas rangú személyeit, hivatalnokait és kellemes modorával könnyen a bizalmukba férkőzik. Meghívást kap a kormányzó báljára, itt ismerkedik meg a két földesúrral, Manyilovval és Szobakeviccsel is. Őket indul felkeresni, de útközben a sor három személlyel, Korobocskával, Nozdrjovval és Pljuskinnal egészül majd ki.

    * 2. fejezet. Először az ábrándozó, hiszékeny, „cukorédes tekintetű” Manyilovot keresi fel, akinek már háza tája is lustaságra és csupa félbemaradt tervre utal. Manyilovot meghökkenti, hogy valaki a halott jobbágyaiért pénzt kínál és baráti szívességként inkább odaajándékozza őket Csicsikovnak.

    * 3. fejezet. Hősünk Szobakevicshez indul, de részeges kocsisa eltéveszti az utat, és a viharos éjszakán Korobocska udvarházába érkeznek. A jobbágyait is árgus szemekkel figyelő, korlátolt, gyanakvó öregasszonynak nem könnyű a bizalmába férkőzni. Csicsikov „tiszta keresztényi emberszeretetből” hajlandó „segíteni”, így ha nehezen is, de olcsón hozzájut a „holt lelkek”-hez.

    * 4. fejezet. A vendégfogadóban véletlenül összetalálkozik egy harsány és féktelen, botrányokat kedvelő nemesúrral, Nozdrjovval, akit a városban már futólag megismert. Az újabb lehetőség csábításának Csicsikov nem bír ellenállni, engedi elcipeltetni magát Nozdrjovval, akinek birtoka a rendetlenség, a teljes széthullás állapotában van. A jobbágyokat azonban nem tudja megvásárolni, sőt az ugyancsak szélhámos Nozdrjov őt akarja megkopasztani. Csicsikovot a megveréstől csak egy újabb véletlen, a rendőrkapitány megjelenése menti meg.

    * 5. fejezet. Szelifan, a részeges kocsis útközben belehajt egy szembejövő fogatba, melynek két hölgyutasa van. Egyikük, egy fiatal lány megtetszik Csicsikovnak, akiről az olvasó csak később tudja meg, hogy a kormányzó lánya.

      Csicsikovval végre megérkezünk Szobakevicshez. Vendéglátója hatalmas étvágyú alak, „valóságos medve”. „Mintha ebben a testben egyáltalában nem lakoznék lélek, vagy ha lakozik is, (…) olyan vastag kéreggel födve, hogy bármi zajlik is le a mélyén, a felületén semmi sem moccan.” Mindenkivel elégedetlen, mindenkit lenéz, ám amikor megérti Csicsikov ajánlatát, dicsérni kezdi régen meghalt jobbágyait, hogy belőlük is pénzt csináljon. Ő tesz említést a közelben élő földesúrról, Pljuskinról, akinek zsugorisága miatt egymás után halnak meg jobbágyai. Csicsikov elhatározza, hogy őt is megkörnyékezi.

    * 6. fejezet. Pljuskin birtoka valóban lepusztult, mindent átjár a rothadás és a piszok. Maga a „Foltozott”, a vén házigazda rongyokban jár, bár raktára tele van. Ő az egyetlen földesúr, akinek múltjáról többet is megtudunk: valaha jó gazda volt, de felesége meghalt, lánya megszökött, mára szinte emberi formáját is elvesztette. Egyetlen szenvedélye maradt, a szerzésvágy, kuporgatás. Amikor megérti, hogy a halott jobbágyok átíratásával adóit csökkentheti, azonnal elfogadja az ajánlatot, sőt még szökött jobbágyait is eladja.

    * 7–10. fejezet. Csicsikov több száz fiktív jobbágy birtokosaként érkezik vissza a városba. A fogadó szobájában a listákat olvassa, amikor képzeletben váratlanul „életre kelnek” a megvásárolt jobbágyok, elképzelt sorsok és élettörténetek.

      Az átíratáshoz megérkezik Manyilov és Szobakevics, ám a bizalmatlan Korobocska is a városba kocsizik, hogy megtudja, milyen áron adják-veszik jelenleg a holt lelkeket. Mint az első fejezetben, most is egy bálon látjuk viszont a városi előkelőségeket, Csicsikovot a hölgyek körülrajongják, őt pedig a kormányzó lánya bűvöli el. Megjelenik az erőszakos Nozdrjov is, jelenléte hozzájárul Csicsikov lelepleződéséhez. Találgatások kezdődnek Csicsikov személyéről: talán pénzhamisító, vagy a kormányzó lányát készült megszöktetni, esetleg az újonnan kinevezett főkormányzó embere. A postamester Csicsikovot egyenesen Kopejkin kapitánynak véli, akinek történetét a szerző beleszövi regényébe.Váratlanul azonban meghal az ügyész, és míg a város a temetéssel van elfoglalva, Csicsikov a felelősségre vonás elől elutazik.

    * 11. fejezet. Hősünk csézájában útnak indul, és csak ekkor ismerhetjük meg élettörténetét. Végre Csicsikov vásárlásainak értelmére is fény derül: minél több jobbággyal, „lélekkel” rendelkezik, annál több kölcsönt vehet majd fel a banktól. Igaz ugyan, hogy a jobbágyok már rég meghaltak, de ez majd a következő revíziónál, csak évekkel később derülhet ki, addigra pedig ő a pénzzel már messze jár.

      A könyv a száguldó trojka képével fejeződik be, mely az utolsó bekezdésben váratlanul egész Oroszország költői képévé növekszik.

A címet átlehetne nevezni Oroszország történelmi betegségének. Olvasás közben egy orosz szív fájdalmat érez, hogy

mennyi év telt el, mennyi változás történt az ország életében és mennyi belső változás történt a gondolkodásban mégis valami nem változott s azt felfedezzük ezt

gogol halott lelkeiben..s elgondolkozna egy orosz elme, hogy mennyi időnek kell eltelnie hogy amikor olvassa eme sorokat hogy csak nevessen csicsikov és a többi

szereplő viselkedésén, s azt mondja : Az országom egészséges.

„Oroszország, hová repülsz? Felelj! De Oroszország nem felel…” Ez a befejezés is eltérő értelmezésekre adott és ad ma is lehetőséget. Csakhogy ezzel a képpel nem az egész mű, hanem csupán az első rész ért volna véget. A befejezés vélhetően már a második részt készítette volna elő, melyben majd a szerző eredeti szándéka szerint „más, mindeddig nem is érintett húrok szólalnak meg, talán megmutatkozik az orosz lélek határtalan gazdagsága…” Mint tudjuk, ebből a második részből csak töredékek maradtak meg, a többit az író elégette.

           

„Gogol rendelkezett a nevetés rettentő hatalmával, azzal a hatalommal, amely ekkora erővel még soha, senkiben és sehol, semelyik irodalomban nem fejeződött ki, amióta világ a világ. És lám, ez után a nevetés után Gogol a szemünk előtt haldoklik, agyongyötörve magát, mert nem volt ereje megteremteni és pontosan megfogalmazni azt az eszményt, amelyen képes lett volna nem nevetni.”

           – Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij

Általában a társadalmi szerződésről

Általában a társadalmi szerződésről

A társadalmi szerződés röviden: mindennapi életünk zavartalan művelésének záloga. A társadalom tagjai között így írott formában történik meg a megállapodás, ami tulajdonképpen modellezi a társadalom működésének módját.

A szerződés felei az állam és a nép. A modern állam fogalmát a szakirodalom először Niccolo Machiavelli (1469–1527) firenzei kancellár munkásságához köti. Az állam (status – latin eredetű szóból származik), olyan politikai közösség, amelyet kormányzat irányít. A legtöbb esetben de facto és de juri, bár vannak olyan esetek, amikor csak de juri (pl: Palesztínia). Jelenleg nincs teljes konszenzus a pontos definíciójáról, a legnépszerűbb azonban a Weberi kidolgozás: „Valamely folyamatosan üzemelő, kényszerítő erejű politikai szervezetet akkor hívunk „államnak”, amennyiben adminisztratív kara sikeresen érvényt szerez az arra vonatkozó igényének, hogy monopóliumot gyakoroljon a fizikai erőszak legitim használatára e rend kikényszerítésének során illetve érdekében.” A kulcs lényegiség itt a „legitim rend” kifejezésben található. A nép modern értelmezése alatt történelmileg kialakult, az összetartozás tudatával, valamint közös nyelvvel, kultúrával és hagyományokkal rendelkező kiterjedtebb földrajzi területeken élő népességet értünk.

A társadalmi szerződés ezek a felek megállapodását modellezi le. Főbb aspektusai: társadalom eredete, az állam legitimációja a nép vagy individuum felett, a természetjog és emberi törvény kapcsolata.

Kezdetben a társadalmi-politikai gondolkodás átfogó kerete a filozófia volt, mely a jó élet feltételeit kutatta (Kritón). Az európai történelem – leegyszerűsítve – két irányban kereste a politikai közösség megfelelő formáját. Az egyik út a birodalmi államalakulatoké volt. Ezekben az adóztatás, a katonáskodás és a közmunkaszervezés funkcióit ellátó állam elkülönült a társadalom közösségétől, melynek tagjai politikailag súlytalanok voltak a hatalom gyakorlóival szemben. Ezzel szemben a társadalomnak az államtól elkülönülő, önállóságot élvező léte kivételesnek tekinthető. Ennek első példája a görög polisz volt, ahol a közösség önmaga uraként döntött a saját sorsát érintő kérdésekről, a polgárok együtt részesültek a közös javakból és a közös döntés jogából, ezzel a felelősségből is. A kettő „út” a felvilágosodás korában ütközött és manifesztálta a szerződéselméletet a XVII-XVIII. században. Klasszikus művelőinek tekintjük Thomas Hobbes (1588-1679), John Locke (1632-1704), Jean-Jacques Rousseau (1712-1778) gondolkodókat.

Thomas Hobbes az angol polgárháború alatt élt és tevékenykedett. Az ellentét egyik táborát a monarchisták míg a másikat a parlament alkotta. Hobbes a két tábor között helyezkedett el a Leviatán, avagy az egyházi és világi állam anyaga, formája és hatalma c. művében, kvázi egy kompromisszum vonalat képviselve. Tagadta a királyok isteni jogát, emellett tagadta a korai demokrata nézeteket, amit a parlament képviselt (Cromwell). Hobbes úgy tekintett az emberi lényre, mint olyan lényre ami pszichológiailag egoista (pszichológiai egoizmus). Az ember csak olyat cselekszik, ami önnön javát szolgálja. Ennek ellenére az emberek amellett, hogy önérdeküket szolgálják, racionális lények. Így pont a racionalitásuk miatt vetik szuverén alá magukat az emberek, hogy egy társadalomban éljenek, amely hasznos számukra is. Hobbes a természeti állapotot „mindenki harca mindenkivel” elvével jellemzi. Egy ellentmondást vet fel, miszerint az ember természeti állapotában abszolút szabad, mégis pont ez a szabadság miatt nem szabad, mert az állandó háború emberek között gátolja a szabad életet és annak űzését. A béke racionális felismerése az emberek közötti háború befejezésének záloga. Hobbes államában nincs pluralizmus, a hatalmat birtokló szuverén nem szerződő fél: bár maga csak a társadalmi szerződés révén születik meg, melynek során a közösség tagjai felhatalmazzák a képviselet és a kormányzat jogával, legfőbb feladata, hogy a megállapodás betartását felügyelje, a szerződés célját és értelmét, az így születő társadalmi békét védelmezze. Ebből az a meglepő következtetés adódik, hogy a szuverén soha nem válhat szerződésszegővé, hiszen nem is kötött szerződést.

Locke értekezései a polgári kormányzatról a XVII században két részben hozzájárulnak a politika filozófiához. Az első értekezésben Filmer királyok isteni jogát megcáfolja, így Filmer álláspontja, hogy az emberek természetükből fogva nem szabadok nézet, ami alá támasztaná a királyok ilyen hatalmát megdöntésre kerül. Ez az értekezés alapozza meg a második értekezést, ahol Locke egy jó kormányzatot igyekszik kifejteni. Hobbes természeti állapotról alkotott nézetét vitatja meg. Locke társadalmi szerződés modelljében Hobbes vázát alkalmazza, viszont kritikus pontokban eltér, így más végkövetkeztetésekhez jut. Természeti állapot Locke-nál koránt sem barbarikus, mint Hobbes elméletében. Kulcseleme abban áll, hogy az ember pre-politikai korszaka nem egyenlő a pre-morálissal. A természetjog így minden morál fundamentumát jelenti, ami Isten által adott számunkra. A természeti állapot Locke elméletében, hajlamos háborús állapotba kerülni, mivel emberi (polgári) jog híján van, a háború folyamatos. Így az emberi természeti állapotot egy bizonytalan állapotnak írja le, annak javítását egy plurális kormányzattal érné el, ellentétben Hobbes szuverén uralkodó gyámságával. Locke gondolatmenete szerint a politikai társadalom és a társadalmi szerződés célja nem a természeti állapot megsemmisítése, hanem pozitív jegyeinek, mint a szabadság és egyenlőség magasabb fokú biztosítása egy még jobb társadalmi együttélés érdekében. A kormányzat hatalmát a biztonság garantálása és a kormányzatba vetett bizalom legitimálja. Amennyiben a kormányzat „a beléje vetett bizalommal ellentétesen működik” a polgároknak jogukban áll aktív engedetlenséget gyakorolni vele szemben (párhuzam a Mennyei mandátummal). Ez a nézet a kormányzat működésének alapelveire nézve Locke korában radikális nézet volt. Tagadta azt a nézetet, hogy csak erőszak által lehet egy társadalmi rendet kialakítani és tartani. A kormány legitimációját a kormányzottak jóváhagyása legitimálja.

Jean Jacques Rousseau (1712-1778), Társadalmi Szerződés c. munkájában „Hogyan találhatunk olyan társadalmi alakulatot, amely teljes együttes erejével védi és őrzi minden egyes tagjának személyét és vagyonát, s amelyben minden egyes ember, bár a többivel egyesülve, csak önmagának engedelmeskedik és épp oly szabad marad, mint eddig volt?" központi kérdése, amire a választ a társadalmi szerződésben látja. A legrégibb és egyedül természetes számára a család, az apa – uralkodó és gyermek – nép kapcsolata egymáshoz. A társadalom nem ilyen kapcsolatra épül, hisz a társadalom nem természetes állapota az embernek, mivel amazt a jog szabályozza és nem az erő. A jognak tehát emberinek kell lennie, nem ösztönök teremtményének. Így a társadalom, mint emberi létesítmény egy közmegállapodáson kell nyugodjon, amit a jog határoz meg. A megállapodás egyhangú döntést feltételez. Még a többségi szavazásnál is fel kell tenni, hogy egyszer mindenki igennel szavazott, amikor megalapították a szervezeti formát. A közakarat érdekében mindenki lemond önmagáról és minden jogáról, az általános akarat alatt egyesülnek, és mindenki az összesség része. A társulás tagjai teszik ki a népet, külön-külön polgárok, amennyiben a főhatalom részesei és alattvalók, amikor az állam törvényeinek vannak alávetve. Tehát a társadalmi szerződés kettő fázisból áll, egy előzetes megállapodásból, ami megteremti a polgári népet, amaz pedig megteremti a polgári államot, ami csakis a jog hatáskörén belül képes uralkodni a nép közakaratából. Rousseau szabadságfelfogása kétség kívül az egyik legidézettebb gondolata az emberről, miszerint kényszerítve kell, hogy szabad legyen. Hobbes természetes állapotához hasonló következtetésre jut, hogy az ember olyan állapotában nem szabad, ha mégsem engedelmeskedik a polgári szabadságnak, úgy kényszeríteni kell. Tehát a közakarat maga alá helyezi az egyéni akaratot. Jól teszi fel a kérdést maga R. is, mikor megkérdezi, hogy a közakarat tévedhet-e. Míg azt állítja, hogy a közakarat mindig jogos és jóra törekszik, azt ellehet téríteni. De tagadja, hogy a közakaratot meglehet vesztegetni, ami vitatható némi történelmi tudással (IV Iván esete mindkettő esetet vitatja). A törvény fejtegetésében, a közakarat írásban manifesztálódott akarata, ami mindenkire érvényes egy társadalmon belül. Így a rossz törvények megalkotásában és érvényesítésében a közakaratnak felelősséget kell vállalnia, hisz a közakarat a nép akaratát testesíti meg. Ez a problematika megoldására Rousseau a törvényhozó szerv szükségességét úgy látja, hogy amíg amaz „látja a jót, de nem követi, a nép akarja a jót, de nem látja”. Törvényhozó, szavaiból kiindulva magasabb, mint a fejedelem, mivel az utóbbi csak „követi a mintaképet, amit a törvényhozó alkotott”. Isteni bölcsességgel ruházza fel a törvényhozót. A politika és vallás így egy köteléket alkot fejtegetésében, ahol egyik a másikat felhasználja céljai elérésében, azaz egy társadalom kreálásában.

Felhasznált irodalom

HOBBES, Thomas: Leviatán, Kossuth, 1999.

LOCKE, John: Második értekezés a polgári kormányzatról, Polis, 1999.

ROUSSEAU, Jean-Jacques: A társadalmi szerződés, Kriterion, 2001.

http://hu.wikipedia.org/wiki/T%C3%A1rsadalmi_szerz%C5%91d%C3%A9s 

Szemfényvesztés

Szürkét látok mindenhol,
tárgytól s lénytől független.
Minden szín csak barangol,
igazságot takar szüntelen.

Ama igazság pedig nincs másutt,
mint minden ember süvegében.
Állandóan motoszkál ott,

a gondolatok kereszttüzében.

Logosz martaléka az én szemem,
óh, mondd meg miért tetted ezt én velem?

Észlelés

A szó veszelyes fegyver,
és van aki fegyvertelen.
erőszak poétikáját,
latom mindenen.
észlelésem fel nem fogja,
ember embernek miért balsorsa?