Everything is the same, mégis minden változott. The coffee is still a coffee, az érzékelő bimbóid és józan eszed azt súgja, that it is not the coffee what it used to be. Emlékszel az előzőre, a szinapszisaid szikráinak feszültségében, altough it is already, feloldódik. At the first glance you almost spew it out, most már el nem engednéd ezt és azt az azt, the new taste. Végig zakatol az elmédben ez és az. Létezett and will be, tőled független. The one that is worth mentioning is that, észleled ezt az új ízvilágot, nyammogsz rajta. Rajta.
A jorney begins, beléd nyílal először, de kibékülsz és látod a szépségét. Everyone's percieving it differently, ennek ellenére kölcsönös, össze vagyunk kötve maga a taste által. The aesthetic feeling, amit sugároz, not on the contrary, de éppenséggel fokozza, a little bit of uneasiness. Már nem a mindentudás directs you, you control that desire. Vágyak nélkül persze nehezen lehet one, ember. It is not the desire tagadása a key. A kulcs, azok kontrollján van.
So what is it? Hogyan is fest? Mi dolga, s mi a tiéd? It is rather simple my dear Mr. Wattson. Mondaná az angol. Én bár másképp vélekedek.
- Mégy az utca szélén, járdán. Jobbra tőled épületsor, balra suhanó autó(k). Van ami előtted van, van ami mögötted van. Ilyen ez az utazás, csak jelenben élsz. Ahogy az utcán haladsz, akkor is csak egyszer vagy ott, ahogy és amilyen akkor. Előtted és mögötted, az utad során, az is te vagy (csak épp nem teljesen). A jelent tudod, csak megkaparintani. Úgy amikor egy zenét élvezel, első hallás ilyen, másodikra már olyan, de egy és ugyan az a zene mindvégig. Lehet a zenét csak hallgatni és élvezkedni a ritmusán, dallamán. Akadnak azok, akik oda figyelnek a szövegre s azt párosítják a dallamához. Olyannal is találkoztam, aki csak a video klippére összpontosít. Végül vannak, azok akik az egészet. Igy közlekedjék járdán legközelebb. Abban az esetben, amikor a saját egyén meg van, lehet hozzá egy kis fűszerpaprikát szórni, mások. Végeredmény csalhatatlan, egy kulináris élmény a járdán való séta, attól függ ki mit rak és milyen sorrendben.
-I'm terribly sorry, it is very logical my dear latter one. The key is not the complication neither the bullshiting. This case does not need a metaphor to percieve it, it needs a rational mind. Not some music or cooking babble. Everyone's behavior is portayed by the mental acts and capabilities of a person. We are not born with the same abilities and capabilities. For the sake of example, dear latter writer, you are in an error. Trying to write in two different languages in a single text, trying to invent something new, yet you did not consider that it is possible, while that you did not realise until the current one do not clarify it to you, you sentimental odd one. With cold rationality this may become art, writing in two languages not in a jumbled format, but instead with construct, thoroughly thought forward. The format shall be: One language, one thought. Other language, other thought. They must be readable as two different, yet human languages.The two languages must make sense when read both, traditionally. The text should have a different meaning, outlaying one language to be one perspective, the other one a different one, thus these two perspectives outlay and portray a difficult task of capturing one tiny aspect of humanity. I shall not start to clarify what kind of grammatical, metaphorical and rythmical art tools may be used in creating such a format. You are not ready for It.
-Kacag az egyik féltekem, érzem a másikon az iróniát. Felteszem a kérdést kolléga, hisz te nézeted nem az amit én felvázoltam? Melyikünk a művészibb? Aki tudatlanul kiszüli, vagy aki keretekbe helyezi? Nem tévedek, ha azt mondom, ön a kollégám, már csak be kellene mutatkoznunk, Uram.
Was the conversation, amit be kell zárnom for today. While dear Reader may be confused, el kell mondanom, hogy minden itt és ott van. Control, emiatt nem vagyok őrült, only a #mad scientist.
PS: I do not edit, ellent mond elképzeléseimmel. Most sorry for the grammatical inconvinience i brought to you.
